Társadalom 2018. január 11., csütörtök Jakus Ágnes

A gyógyításban rejlő erő

Vajon milyen szerepe van a hitnek a gyógyításban és a gyógyulásban? Miért hisz egy természettudós? Hogyan lehetne rendbe tenni a magyar egészségügyet? Minderről Falus András immunológus, Szarka Miklós pasztorál-pszichoterapeuta és Velkey György kórházigazgató beszélgettek nemrégiben a Sukorói Értelmiségi Kör orvosi kerekasztalán.

A szakemberek egybehangzóan állították: az egészség több, mint a betegség hiánya. Szarka Miklós úgy fogalmazott: az ember nemcsak szervhalmok összessége, hanem szociális lény – közösségben, családban, társadalomban él –, ezért az orvoslás a szociálmedicina szempontjait figyelembe véve lehet csak teljes. Szem előtt tartva azt is, hogy az ember pszichoszomatikus lény, test és lélek szétválaszthatatlanságában éli az életét.

Gyógyító közösség

Sok más, egész embert kívánó pályához hasonlóan, a gyógyító szolgálatot végző embert is fenyegeti a kiégés veszélye – figyelmeztetett Velkey György.

„Ahhoz, hogy rendben legyen valaki, mély lelki élet, a saját élete egészben látása és a szolgálata mély vállalása szükséges. Ehhez muszáj, hogy erős támasza legyen, amely segít a mindennapi élet gyötrődéseit viselni.” Számára az imádság például ilyen – osztotta meg, de hangsúlyozta: egy mégoly erős gyógyító szakember sem képes hosszú távon egyedül eredményeket elérni. „Az egészségügyi munka izgalmas közösségi szolgálat, amelyben az egyéni játékosok előbb-utóbb nem lesznek hatékonyak, eredményesek és az egész kiüresedett üggyé válik. Jól végezni a munkát csak jól működő csapat képes. Mindez a munkatársak egymással való viszonyán múlik, végső soron ezen múlik a gyógyítás eredményessége is.” Meglátásait összegezve azt mondta: a hívő, valamint a gyógyítás misztériumát megélő emberek kevésbé hajlamosak a kiégésre, és ha szeretetközösséget alkotnak munkatársként is, akkor „a technikai szervezettségen túl megjelenik egy olyan erő, amelynek éltető és gyógyító hatása van. Ez a professzionalizmus régi-új távlata – titok; amit többször megtapasztaltam a Bethesda Gyermekkórházban.”

Ami továbblendít

A siker titka gyakran valóban titok marad. Hívő gyógyítók jól végzett munkájában ugyanis az isteni inspiráció is szerepet játszik. Szarka Miklós elmondta, gyakran volt tanúja annak, hogy egy-egy személyes vagy párkapcsolati krízis közepette történik valami megmagyarázhatatlan, ami a katarzis felé mozdítja a feleket. „Ezt soha nem tudom megmagyarázni, gyakran Isten és a krízisbe jutott ember között történik valami. Ez számunkra, terapeuták számára egyfajta inspirációt jelent, hiszen gyakran vagyunk tanácstalanok. Ha ezt be merem vallani magamnak is, és erőforrásként tekintek Istenre, akkor Ő mindig továbbsegít.”

„A kutatói életpálya legfontosabb eleme, hogy az ember jókat és jókor kérdezzen. Ehhez néha kaptam olyan inspirációt, amely teljesen irracionális volt” – ezt már Falus András mondta. „Utólag visszatekintve úgy érzem, hogy vezetve voltam” – erősítette meg.

A hit és a betegek

Gyógyítóként gyakran tanúi voltak annak, hogy krízishelyzetekben a betegekben vagy hozzátartozóikban is hit ébredt. „Sok kiélezett helyzetet éltem végig” – számolt be Velkey György. Mesélt egy kamaszfiúról, aki súlyosan megégett, majd több hetes altatásából ébredve tekintete azonnal a falon függő keresztre tévedt. „Ez a fiú azt mondta: Ő gyógyított meg engem. Ez teljesen irracionális volt, hiszen ennek a fiatalnak nem voltak vallásos előismeretei.”

Velkey György arról is beszélt, hogy a gyógyítók sosem terelik direkt síkra a hitről szóló beszélgetést, inkább csendben kísérik a betegeket és a hozzátartozókat, akkor viszont reagálnak, ha nyitottságot tapasztalnak részükről, vagy vannak kérdéseik a transzcendensre vonatkozóan. „Érdekes, hogy a gyógyítók is megpuhulnak, amikor találkoznak a gyógyítás mélyebb értelmével, helyzeteivel, még akkor is, ha korábban kemények voltak is a hit felé” – tette hozzá a kórházigazgató.

Szarka Miklós elmondta, kliensei hatvan-hetven százaléka nem hívő, mégis előfordul, hogy közülük néhányan nyitottakká válnak az istenhitre. Ám amikor keresztyén kliensei krízishelyzeteiben segít, akkor sem apellálhat feltétlenül a hitükre, hiszen a személyes válság gyakran a hit válságával jár együtt. Mégis ekkor könnyebb a helyzete a terapeutának, mert mondta: a hívő emberek tudják, hogy van lelkük és lelki életük.

„Amikor egy újságíró vagy egy munkatársam megkérdezi, hogy hogy létezik az, hogy természettudománnyal foglalkozó emberként vállalod a hited, azt tudom válaszolni, hogy épp e műveltségem alapján nem tudom elképzelni, hogy aki ilyen mélységeket lát, az ne legyen hívővé” – fogalmazott Falus András. Hozzátette: a hitéről csak akkor beszélhet hitelesen, ha ő maga megbízható, becsületes, tisztelettudó ember.

Nem sors, csak valószínűség

A beszélgetésen szó esett arról is, hogy mekkora teret enged a bizonyítékokon alapuló orvoslás a holisztikus szemléletnek, amely számol az emberi lélekkel is. Falus András szerint előbbi nem zárja ki az utóbbit, hiszen egy igazi orvos–beteg kapcsolatnak része a beszélgetés, amely a gyógyítás sikerességéhez hozzátartozik. A szakember elmondta: a genetika nem előre programozott sorsot jelent, hanem valószínűséget. „Egy tudományos eredmény alapján nem lehet rálegyinteni valakire – beleértve az isteni csodákat is. A hajlam szó kifejezi a holisztikus szemléletet, az egészség pedig nemcsak a szüleinktől örökölt genetikai sajátosságokat foglalja magában, hanem a környezetünk, az életmódunk, a krónikus stressz, a szülői gondoskodás, a gyerekkori lelki sérülések, a művészet és a szépség ránk gyakorolt hatását is.”

Optimális forrásfelhasználás

Velkey György hangsúlyozta a bizonyítékokon alapuló orvoslás fontosságát. „Ennek köszönhető, hogy a fertőző betegségeket védőoltásokkal el tudjuk kerülni, miközben két generációval ezelőtt még gyakori volt a gyermekhalálozás. A transzplantáció és a genetika is ennek a gondolkodásnak a mentén alakult ki. És ha a gyógyítás költségvetési szinten tétel, akkor nagyon fontos, hogy a forrásainkat arra költsük, ami a tudomány által igazolt, kellően hatékony és eredményes. Sok forrásvesztés van egyéni szinten is. Egy daganatos megbetegedés esetén egy család sok ostobaságra költhet és időt veszíthet. A gyógyítás sokrétegű, a kommunikáción és a személyes kapcsolatrendszeren is múló misztérium. Közben olyan erőforrások szabadulnak fel, amelyek titokzatosak, ezekkel számolni kell. A gyógyítónak értenie kell az egészségügyi rendszert, figyelnie a hatékonyságvesztés elkerülésére és az optimális forrásfelhasználásra, ugyanakkor a megelőzésre is hangsúlyt kell fektetnünk.

Lelki tényezők

Szarka Miklós egyetértése mellett hangsúlyozta: a bizonyítékokon alapuló orvoslás ellenére a közelmúltban több tucat gyermek meghalt kanyaró miatt Romániában, egy 2003-ban publikált amerikai kutatás szerint pedig azok az infarktusos betegek, akikért imádkoztak, gyorsabban gyógyultak, közülük kevesebben haltak meg, és motiváltabbak lettek az utógondozásos programokban való részvételre.

Falus András a védőnők szerepét hangsúlyozta, mert ők azok, akik egyebek mellett pótolják azt a személyességet, aminek az orvos nem mindig tud eleget tenni. „Ők azok, akik elmennek meglátogatni a családot, látják, hogyan élnek, mit esznek, milyen a higiénia, miről beszélgetnek, milyen stílusban.”

Velkey György egy másik kutatásra hivatkozott, amely szerint a magyar lakosság a bizalmát leginkább a háziorvosába veti, a háziorvos szakmai helytállását pedig egy ötös skálán 4-esre, 5-ösre értékeli. „Miközben látjuk az ellátórendszer nagy hibáit, vannak erőfeszítések a megjobbítására – ez látszik ebből az eredményből is” – fogalmazott.

A jövő egészségügye

A jövő egészségügye attól függ, milyen erőforrásokhoz jut, nem csak pénzügyileg – tette hozzá Velkey György. Az egyik legégetőbb kérdés, hogy lesz-e elég ápoló. „Nem versenyeztethető piaci alapon az, hogy valaki beteg embereket lát el éjszaka azzal, hogy egy multinacionális cégnél vagy egy irodaházban dolgozik. Nincs józan oka, hogy valaki ezt a pályát válassza, hiszen ez a legalacsonyabban fizetett szakma 18 mért ágazat közül. A diakonisszahagyományban hatalmas lelki motiváció volt a betegápolásban, ám mára ez a hivatás kiüresedett. Ha nem talál vissza a világ ezekhez a motivációkhoz, akkor ez a probléma maga alá gyűri az egészségügyet.”

A társadalmi megbecsülés hiánya mellett a Kórházszövetség alelnöke megemlítette azt is, hogy az egészségügy politikai diszkriminációt szenved el. „Párbeszédben és partneri viszonyban kell lenni a társadalommal. Nem megy kormányzati erőforrások és szándék nélkül, hogy ezt a helyzetet átfordítsuk, és pozitív pályára álljon ez a sok szempontból szétesett rendszer.”

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás